Nauszika – A szél harcosai

Úgy alakult, hogy a héten egymás után sikerült megnéznem a Mononoke Himét és a Nauszikát, és döbbentem tapasztaltam, mennyire hasonlít egymásra a két film – épp csak az eltelt 13 év alatt Miyazaki bácsi mintha kicsit kiakadt volna a világra (mármint jobban, mint a Nauszika előtt…). Viszont ennek kapcsán eszembe jutott a hírhedt Warriors of the Wind, és kíváncsi lettem, vajon mennyire van elcseszve az eredetihez képes. És a válasz: eléggé. Bővebben alant.

A szél harcosai

Szóval mi is ez az egész? Miyazaki Hayao csodálatos filmje, A szélvölgyi Nauszika (Kaze no tani no Naushika, Nausicaä of the Valley of the Wind) 1984-ben került a mozikba japánban, és hatalmas sikert aratott. Felmerült, hogy lehetne exportálni a sikert, és pont a New World Pictures vállalattal sikerült megállapodni, akik B-kategóriás akciófilmekben utaztak, és az a remek ötletük támadt, hogy megvágják a filmet. Állítólag az volt az elképzelés, hogy így majd jobban illeszkedik a gyerek-akció-kaland-animáció kategóriába. A filmet átnevezték A szél harcosaira (itthon máig ez a film hivatalos címe), és erős 20 perccel rövidebben került a mozikba, majd VHS-re, majd DVD-re. Ezen a Ghibli egy kicsit kiakadt, és onnantól minden szerződésbe szigorúan beleírták, hogy a forgalmazó nem vághatja meg a filmjeiket. Amikor aztán a Mononoke Hime terjesztése szóba került a Miramaxnál, az akkori CEO, Harvey Weinstein megint előjött azzal, hogy de meg akarja vágni az új filmet. Erre a Ghibli producere küldött neki egy katanát azzal az üzenettel, hogy „No cuts” (vagyis „nincs vágás”). A dolog ennyiben maradt.

De tényleg annyira rossz volt A szél harcosai?

Van, aki szerint (pl. szerinte) nem történt akkora tragédia, mint amennyire fel van fújva az egész ügy. Az első verzió fő előnye, hogy hozzáférést biztosított a tömegeknek ehhez a csodálatos filmhez, és sokakkal ez ismertette meg a japán animáció műfaját – hozzánk is így jutott el, a nálunk forgalmazott kevés anime egyikeként. A történet a vágásokkal együtt is követhető, és Hisaishi Joe zseniális zenéje is bennemaradt a filmben, pedig le is cserélhették volna az akkor divatos szintipopra. (Ez meg miféle érv?)

Szóval lehet, hogy A szél harcosai több a semminél, de az eredetinél annyival kevesebb… mindjárt fel is sorolom, mennyivel.

Kezdjük mindjárt a plakáttal. Mi ez? Hogy kerül oda Skeletor? És a pegazus? Ki a szőke gyerek a géppuskával? És ki adott kardot a tűzóriás kezébe? (Akinek a hátán(?) lovagolnak?)

Ami kimaradt

Ott kezdődik a dolog, hogy kivágtak a filmből összesen mintegy húsz percnyi jelenetet (a pontos listát a Wikipedia is hozza). Ezzel kivágták az összes olyan részt, ami arról szól, mi történt ezzel a világgal, hogyan alakult ki a Pusztulás Mocsara, és mi a rovarok és a mérgező növények funkciója. Amellett, hogy ezek a jelenetek elképesztően szépek és magukkal ragadóak, mégiscsak ezek adják meg a motivációt mindenhez, ami a filmben történik. Szóval érdekes, miért gondolhatta úgy bárki, hogy nem fontosak.

Kimaradt minden olyan jelenet, amelyik ugyan rengeteget ad(ott volna) a film hangulatához, ellenben bizonyára nem volt kellőképp akciódús: ahogy a film elején Nauszika a Mocsárban barangol és gyönyörködik a helyi élővilágban, vagy a kertje bemutatása. Emellett kimaradt minden olyan jelenet is, ami kicsit is emberi, például ahogy a Völgy népe üdvözli a visszatérő Yupa mestert, ahogy a közösség együtt keresi a szétszóródott spórákat, ahogy a kisgyerekek búcsúajándékként csikumagvakat adnak a hercegnőnek, vagy ahogy a pejitei asszonyok Nauszika bocsánatáért esedeznek azért, amit a katonai vezetők terveznek a Szél Völgye ellen.

Szintén kimaradt Kushana hercegnő és az öregek beszélgetése, ami egyébként az egyik legfontosabb dialógus az egész filmben, amennyiben összegzi a hitvallását: „A tűzből nem szabad túl sokat használni. […] Egy nap alatt hamuvá égeti az erdőt, amit a szél és a víz csak száz esztendő alatt tud újjáéleszteni. Mi jobban kedveljük a szél és a víz útját.”

Kimaradt Nauszika összes visszaemlékezése, a gyermekkora, a sárga mezők, és az ohmu-csemete, amelyet lelkesen nevelgetett – amíg az apja meg nem tudta, és el nem vette tőle kis barátját. Így aztán az is valamivel érthetetlenebb lesz, hogy amikor a film végén már a halálán van, miért gyógyítják meg az ohmuk, amelyek így sokkal inkább vérszomjas vadállatok, mint érzékeny lények, amelyek valamiképpen képesek a gondolataiban olvasni.

Amit átírtak

Azokban a jelenetekben, amelyek egyáltalán bennemaradtak a filmben, a dialógokat alaposan átírták. Lecserélték a neveket (Nauszikából Zandra lett, Mitóból Axel, Asbelből Milo, és még sorolhatnánk), de ez a legkisebb probléma. Az angol szöveg nagyságrendekkel egyszerűbb és bugyutább, mint az eredeti. Ezt tetézi, hogy a szinkronszínészek nem kaptak teljes forgatókönyvet, csak odazavarták őket a mikrofon elé, hogy olvassák be a saját részeiket. Így persze halvány lila dunsztjuk se lehetett arról, milyenek a karakterek, akiket el kéne játszaniuk, vagy mit miért csinálnak. Nem csoda, hogy nincs a karakterek mögött valódi színészi játék, a hangsúlyok is egész más helyeken vannak a mondatokban, mint ahol a helyük lenne. Ezért aztán Nauszika a szinkronban kifejezetten agresszív, ugyanakkor butácska.

Kushana hercegnő igen erős, határozott személyiség, rendkívül zárkózott, mindig tömören fejezi ki magát. Ebben az angol nyelvű verzióban azonban „Selena királynő” folyamatosan szócsatákat vív a parancsnokával, persze rendre fölékerekedik (számomra kicsit a Monkey Island 3 azon feladatát idézi, ahol nem egyszerűen karddal, hanem szóval is kell riposztolni az ellenfélnek). Ez egészen más karaktert ad neki. Aztán a fogságban, mikor megmutatja hiányzó kezét, elmeséli könnyfakasztó történetét, a Mocsár iránti gyűlöletének eredetét: a kezét kisgyermekkorában vesztette el, az ohmuk (óriás gorgonok, Giant Gorgons) támadása során. (Ez vajon kinek a fejéből pattant ki?)

Ha már a Szél Völgyében járunk, a történet egyik központi eleme a szél. Az elbeszélésből kimaradt, miért ilyen élhető hely a Völgy (mert az állandó, egy irányba fújó szél nem engedi bejutni a spórákat). Kimaradt az a jelenet, amikor eláll a szél – ami a helyieknek a legijesztőbb dolog, ami valaha történt, ijesztőbb, mint a tolmékiai invázió –, és amikor Obaba közli, hogy a levegő megtelt haraggal. Így aztán Nauszika „feltámadásakor” sem arról beszél, mennyi szeretetet érez maga körül, hanem hogy „a hercegnő biztos nem akarná, hogy sírjak, de hát csak sírok”. (Már miért ne akarná? Főleg örömkönnyeket miért ne sírhatna akárki, főleg egy vénasszony?) Ugyanakkor az is jelentőségét veszti, hogy megjelenik az égen Nauszika vitorlása, a szél hátán, amely ismét feltámadt. Miért örülnek ezek ennek ennyire? (Én tudom, de aki csak ezt a verziót látta, nem biztos.)

A nép már percek óta figyeli, ahogy a hercegnő az aranymezőn táncol, majd észreveszik a felettük lebegő vitorlást, és meglepetten felkiáltanak: „a hercegnő életben van!” Most tűnik fel? Eddig mit néztetek? A szerencsekereket?

Asbel (Milo herceg) a nagy örömünneplés közepette felkapja Nauszikát, a magasba emeli – a zene pedig megbicsaklik, és a film utolsó képsorára ugrunk: a Pusztulás Mocsara alatti homokban, az elveszett légzőmaszk mellett szárba szökkenő csikumaghoz. Mi maradt ki? Hát csak a film vége. A békekötés, a tolmékiaiak távozása, az újjáépítés, a pejitei menekültek befogadása. Nyilván nem fontosak. És mitől szökkent szárba a csikumag? Ezt senki sem tudhatja (csak aki látta a teljes verziót, ahol a Mocsár alá beesvén Nauszika nem egyszerűen elmereng azon, ki kinek az életét mentette meg, és hogy ez itt igazi Paradicsom a háború világa alatt, a remény és az újrakezdés jelképe, hanem rájön, hogy ugyanez a homok van a kutak fenekén, mert valójában a Pusztulás Mocsarának fái szűrik és tisztítják a vizet: nélkülük hamar szomjan halna az emberiség maradéka). Vagyis a néző nem tudja meg, a Pusztulás Mocsara miért nem az emberiség ellensége, hanem egyetlen reménye.

Stáblista

A fentebb említett, mindenkit megnyugtatni igyekvő nem-kritikus azt is az első angol nyelvű verzió javára írja, hogy a stáblistából annak rendje-módja szerint kiderül, hogy ez nem saját film, hanem japán termék, minden készítő neve ott szerepel, ahogy illik, és a forgalmazó nem próbált úgy tenni, mintha a film saját termés lenne. (Miért, ez felmerült? Ennek örülni kell? Nem ez az alap?)

Szóval igen, van angol nyelvű stáblista, amire rá is van írva, hogy írta és rendezte Miyazaki Hayao – aki valószínűleg a haját tépte, mert ő nem ezt írta és rendezte.

Összegzés

Mindent egybevetve, A szél harcosai sokkal nézhetőbb, mint amire számítottam. Van benne egy történet, amit kb. lehet követni a film elejétől a végéig. Jej! Ugyanakkor a szereplők sokkal gyengébbek, a főszereplő pedig kifejezetten idegesítő, ami azért csökkenti az élvezeti értéket. És kimaradt az eredeti film fő témája, hogy lehetőleg próbáljuk meg nem magunkra gyújtani a világot (mert ha gyújtogatunk, az ránk fog égni, még ha nem is az volt az eredeti terv), és hogy bár vannak olyan helyzetek, ahol harcolni kell, a következetes kedvesség és az agresszió kerülése hosszú távon célra vezet. Ezek nélkül A szél harcosai csak egy B-kategóriás akciófilm – aminek szánták.