5. 1991 és 2017 között
1997: A szépész és a
szörnyeteg
Ennek
a változatnak inkább csak a címe és néhány képi vagy forgatókönyvi eleme idézi a
Szépség és a szörnyeteget. Inkább A muzsika hangjára emlékeztet,
amennyiben A dadust ráeresztik
Sztálinra: Joy, a nagyszájú, életvidám, New York-i kozmetikus Szlovéciába
utazik, hogy ott a „Szörnynek” csúfolt diktátor gyermekeinek nevelője legyen.
Ugyan tévedésből, de teljesen önszántából megy oda, és teljesen önként is
távozik, amikor Borisszal összevesznek. Joy a történet elejétől a végéig
egészen felnőttes. Borisz az, aki a Disney-rajzfilm Szörnyetegéhez hasonlóan
komoly változáson megy át: eredetileg csak felvilágosultnak akar látszani, hogy
népszerűbb legyen, idővel azonban, ahogy Joytól (és saját gyerekeitől) empátiát
és életörömöt tanul, megnyílik a lehetőség, hogy valóban jó vezető váljék
belőle.
2006: A malacorrú lány
A
2006-os Édes kis malackám ismét
nagyot fordít a történeten. A malacorrú Penelope születése óta a nemesi villába
zárva várja, hogy valaki a saját fajtájából elfogadja őt, úgy, ahogy van,
feltétel nélkül. Miután szerelme, a közember Johnny nem törheti meg az átkot,
megszökik otthonról, és kinyílik előtte a világ, malacorr ide vagy oda. Az
átkot sem más töri meg, hanem ő maga, amikor végre megtanulja szeretni és
elfogadni saját magát.
A
Szépség és a szörnyeteghez hasonlóan
ez is a felnőtté válás története. Megvannak benne az eredeti mese legfontosabb
elemei: az önállóság iránti vágy; a szülői ház elhagyása; illetve a saját
döntések, és ezek minden következményének felvállalása. Az átoktörés módja a
Disney-rajzfilmhez hasonlóan itt is belső feltétel: az elfogadás. Itt éppen ez
határozza meg a cselekményt: a szereplők (tévesen) azt hiszik, az átoktöréshez külső szertartásra
(házasságra) van szükség, holott valójában a belső változást kell elérni. A Disney-rajzfilmben a Szörnyetegnek
meg kell tanulnia szeretni valakit,
itt pedig valakinek kell megszeretnie
Penelopét (ahogy a korábbi Szépség és a
szörnyeteg-változatokban valakinek kellett
feleségül mennie a Szörnyeteghez). Ez a valaki pedig, korszakalkotó módon, ő
maga lesz. Ez a mai világban, ahol annyian szenvednek önismereti és
önértékelési problémáktól, nagyon is fontos üzenet.
Penelope
2007:
Belle and the Beast – a Christian romance (avagy: Beauty and the Beast: A
Latter-Day Tale)
Ahogy
mostanában mindenből, természetesen a Szépség és a szörnyetegből is szükség volt
modernizált „keresztény” verzióra (nyilván mert az, hogy egy nő áldozatot
vállal a családjáért, megtanul felnőttként viselkedni, és empátiája erejével
segít feldolgozni valaki traumáját önmagában nem elég keresztényi – vagy mi).
Mindenekelőtt megtudjuk, hogy Belle szerette Istent és a családját. Apját az a
szerencsétlenség éri, hogy valamit összetör a gonosz-gonosz Eric házában. Eric
kirúgással fenyegeti, de mivel kibírhatatlan, épp felmondott a titkárnője, és
meg lehet békíteni, ha Belle ledolgozza nála az okozott kárt. Ericről mindenki
tudja, hogy gonosz, mind a gyülekezetben, mind a városban – nem tiszteli sem
Istent, sem a Bibliát (ami leginkább abból derül ki, hogy amikor véletlenül a
kezébe kerül otthon, a saját házában, ahol tart belőle, bedobja a jacuzziba),
ráadásul iszákos (bár sose látjuk inni). Idővel kiderül, hogy a korábban mélyen
vallásos Eric akkor haragudott meg Istenre, amikor a felesége autóbalesetben
meghalt. Belle segít neki túllendülni ezen a dühén, miközben lassan románc
szövődik köztük. Remek. (Nem. Ne nézze meg senki, aki jót akar magának!)
2009:
Beauty and the Beast (ausztrál kalandfilm)
A
szörnyetegség oka ebben az udvari intrikával átszőtt kalandfilmben visszaterelődik
a királyfiról a szülőkhöz: a gonosz boszorkány el akarta csábítani a királyt,
ám az elutasította, és mást vett feleségül. Amikor a királyné belehalt a
szülésbe, bosszúból elcsúfította a kis trónörököst, akit a szolgák elrejtettek
a király elől: azt hazudták, halva született. A gyermeket egy cseléd nevelgette
titokban az erdő mélyén – a vagány Belle pedig akkor bukkant rá, amikor egy
igazi szörnyeteg csócsálni kezdte a helyi lakosságot, ő meg emiatt elkeveredett
az erdőben.
Ugyan
a díszletet és a speciális effektusokat mintha a Xena és a Hercules alkotóitól
vették volna a készítők leértékelve, nem olyan rossz ez a film, mint amilyennek
elsőre látszik. A történet sok helyen igazán ötletes, és Belle tényleg belevaló
csaj. A cselekmény fordulatos, de a sok trancsírjelenet miatt jár a piros lap
szükségtelen durvaságért. Emellett ez az egyetlen olyan általam talált verzió,
ahol a szörnyeteg tényleg nagyon csúf. Ez egyrészről üdítő, mert 21.
századi szemmel egy filmben nem annyira hat meg, ha kissé állatfeje van
valakinek, másrészről viszont a szörnyeteg alapállapoton attól borzalmas, hogy
se nem ember, se nem állat, és ez valójában még ma is önmagában hátborzongató.
Noha
ez alapján a film jó is lehetne, bizonyos dolgok kifejezetten hiányoztak
belőle, úgymint
- a rendező
- a dramaturg
- a vágó
- a jó színészek
- a megfelelő számú statiszta
Ugyanakkor
ennek ellenére is kifejezetten nézhetőnek tartom, vállalkozó szelleműeknek
ajánlom megtekintésre.
2011:
Beastly (Csúf szerelem. Könyv: 2007: A Szörnyszívű)
A
kőgazdag apja által elhanyagolt, ezért nagypofájú és érzéketlen, gimnazista
Kyle magára haragít egy tündért, aki „csúnyává” változtatja. (Kihullik a haja,
a bőrére tetoválások és piercingek kerülnek, miközben ugyanolyan jóképű és
edzett marad, mint eredetileg volt – szerintem vannak emberek, akik nagy
pénzeket fizetnének, hogy így nézzenek ki.) Egy éve lenne megtörni az átkot, ha
képes lenne valakit megszeretni, és szerelmére viszonzást lelni, de inkább
elbujdokol, és innentől magányosan éldegél apja egyik New York-i házában
„Hunter” néven, csak néha jár ki, hogy egyáltalán nem bizarr szokása szerint
kövesse osztálytársát, a csinos Lindy-t. A lány apja egy este bűncselekménybe keveredik,
Hunter menti meg, a lánynak pedig egy időre el kell bújnia a rosszfiúk elől –
nyilván a szörny kastélyában. Mivel sok időt töltenek együtt, és a lány alapból
is tetszett neki, Hunter megtanulja, hogyan kell odafigyelni egy másik emberi
lényre, és ezzel visszanyeri önnön emberségét is.
2012:
Die Schöne und das Biest (A szépség és a szörnyeteg)
A
német mesefilm a sokévi átlagot követi, szép díszlettel és kosztümökkel,
mondhatni hagyományos kivitelezésben. A legérdekesebb része, hogy megindokolja,
miért olyan felkavaró a Szörnyeteg számára, hogy leszakítottak egyet a rózsái
közül: a rózsák jelölik, mennyi ideje van hátra az átok beteljesedéséig,
és így ennyivel megrövidítették az idejét. Saját kastélyában szinte állatként
él szolgáival, ezért elég lassan találja meg a közös hangot a szépséges
Elsával, és a komikusnak szánt jelenetek, ahol pl. nyers hússal próbálja
elnyerni a jóindulatát, inkább kínos érzést és intenzív szekunder szégyent
ébresztenek.
2012-2016:
Beauty and the Beast (A szépség és a szörnyeteg)
2012-ben
újabb fantasztikus elemekkel tűzdelt bűnügyi / akciósorozat indult, részben az
1987-es sorozat nyomán. A főhős itt Catherine Chandler, ám Linda Hamiltonnal
ellentétben Kristin Kreuk rendőrnyomozó, Vincent pedig egy titkos katonai
projekt eredménye, így hősszerelmesünk a kormány ügynökei elől bujkál társaival
egyetemeben – ebből a szempontból engem jobban emlékeztet a koncepció a Sötét angyalra,
mint a Villeneuve, Beaumont vagy Lang meséjére.
2014:
La belle et la bête (A Szépség és a Szörnyeteg)
A
Vincent Cassel főszereplésével készült változat igazi kuriózum, amennyiben
nagyot csavar a szörny eredettörténetén, és ezzel a cselekmény majdani
kimenetelén is. A kastély ura itt is saját jogon lett szörnyeteg, amiért tabut
tört. A tabu pedig a következő volt: felesége (mert volt neki
felesége) többször és határozottan megkérte, hogy ne vadásszon az arany
sutára, ő pedig ezt meg is ígérte. Ellenállni persze nem tudott a
kísértésnek, hiszen az volt a legizgalmasabb vad az erdőben. Amikor végül
elejtette az állatot, két dolog derült ki: 1. az arany suta a tulajdon
felesége; 2. a felesége nimfa, az erdő istenének leánya. Talán nem meglepő,
hogy az erdő istene, aki már leánya férjválasztásától sem volt elragadtatva,
egy csöppet bepöccent, amikor a lányát meggyilkolta tulajdon férje, így szörnyű
átokkal sújtotta a herceget.[1] A
történet innentől a jól ismert medrek egyikében csordogál tovább. Egy darabig.
Végül az átok megtöréséhez nemcsak Belle odaadására és kitartására, hanem a férfiak
hősiességére is szükség lesz – ami talán afelé mutat, hogy a történetben
érdemes lenne valamilyen egyensúlyt teremteni a férfi és a nő között.
[1] Ez a sztori nem ismerős
valakinek valamelyik mitológiából? Próbáltam rákeresni, de nyomát se leltem,
akinek van ötlete, jelezze!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése