2020. március 15., vasárnap

A Szépség és a szörnyeteg mint női felnövéstörténet (1)


A Szépség és a szörnyeteget gyakran éri az a vád,[1] hogy Szépség Stockholm-szindrómában szenved[2], ezért rettenetesen kínos, hogy „szerencsés végkifejlet” címszó alatt feleségül megy fogvatartójához, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az alábbiakban szeretném végigvenni a mese és feldolgozásainak történetét, és eközben rávilágítani arra, miért nem Stockholm-szindrómás a női főszereplő, és mi teszi ezt a mesét nagyon is modern, női felnövéstörténetté.



. 18

1. Szépség és a szörnyeteg: eredeti mű vagy népmese?

Mindenekelőtt röviden összefoglalnám, mit tekintek a Szépség és a szörnyeteg „csontvázának”, amit (illetve melynek elemeit) talán a legtöbben ismernek. Persze az, hogy mik a valóban ismert elemek, megérdemelne egy külön felmérést; ezért én most azokból a verziókból vonok átlagot, melyekkel saját olvasmányaim során leggyakrabban találkoztam, és a felmérést másokra hagyom.[3]
Egy elszegényedett kereskedő útja során elvarázsolt kastélyba téved, ahonnan távozáskor el akar vinni egyetlen szál rózsát a (legkisebb) lányának. A kastély ura, egy förtelmes szörnyeteg ezt zokon veszi, és választás elé állítja a kereskedőt: vagy azon nyomban szörnyet hal, vagy elhozza maga helyett a lányát. A kereskedő színleg elfogadja a felkínált lehetőséget, de csak elbúcsúzni megy haza. Legnagyobb meglepetésére, a lánya mégis átveszi a helyét a szörnyeteg kastélyában. Még ennél is nagyobb a lány meglepetése, amikor nem hal meg, hanem kastély úrnője lesz. Ezért nem kell semmit tennie, bár a szörny minden este megkérdezi, akar-e a felesége lenni. Ő persze minden este nemet mond. Ez így megy egy ideig, mígnem szépség értesül róla, hogy apja megbetegedett. Ekkor megkéri a szörnyet, hadd utazzon haza látogatóba. A szörny beleegyezik ebbe, de elárulja, hogy ha a lány adott határidőre nem tér vissza, ő meghal. Otthon mindenki örömmel fogadja (az addigra halottnak hitt) Szépséget, és annyi feladatot vagy szórakozást találnak ki neki, hogy a lány elfelejt visszamenni a kastélyba. Mikor mégis eszébe jut az ígérete és visszatér, a szörny már haldoklik. Szépséget ez úgy felkavarja, hogy megígéri a szörnynek, hozzámegy feleségül, ha életben marad. Ekkor a szörny visszaváltozik királyfivá, és a fiatal pár boldogan él, míg meg nem hal.
Ugyan már a fent leírtak is tartalmaznak népmesei elemeket (legkisebb lány; elátkozott királyfi; megszegett ígéret, vagyis „tabutörés”; az, hogy csak úgy lehet megtörni az átkot, hogy a hős nem tud róla, hogy éppen átkot tör), a történet nem népmese. Az első felismerhető (és azonos című) változatot 1740-ben írta Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve francia írónő. A történet bizonyos központi elemei korábbi történetekben is megtalálhatók, ezeket azonban Villenueve kombinálta össze elsőként.
Előzmények
A Szépség és a Szörnyeteg elemeiben egészen Ámor és Psziché mítoszáig[4] vezethető vissza. Itt Psziché akarata ellenére kerül férje házába, de idővel megszereti, még ha nem is tudja, ki az, vagy egyáltalán hogy néz ki. Nővérei bogarat ültetnek a fülébe, ő pedig meglesi férjét (ez is a „tabutörés” egy fajtája). Emiatt az ifjú pár elszakad egymástól, és a csodaszép Pszichének számos próbát kell kiállnia, hogy újra együtt lehessen férjével.
Egy másik fontos elem Sir Gawain és Lady Ragnell házasságának története. Egy idegen különös rejtvényt ad fel Artúr királynak: „Mire vágyik leginkább a nő?” A király hiába keres választ a kérdésre országszerte, egy se tűnik helyesnek. Végül a rendkívül gazdag, ám rendkívül ocsmány Lady Ragnell ígér pontos választ a kérdésre, ha cserébe feleségül mehet a daliás Sir Gawainhez. Artúr elígéri hű lovagját, majd megkapja a választ: „a nő arra vágyik, hogy a maga ura lehessen”. Az esküvő után, mikor a friss házasok kettesben maradnak, Lady Ragnell csodaszép asszonnyá változik, és elárulja: súlyos átok ült rajta mindeddig, mostantól viszont már csak a nap felében kell ocsmánynak lennie, és a férje döntheti el, ez hogyan legyen elosztva: éjjel legyen szép vagy nappal. Gawain a választást visszaadja feleségének, és ezzel immáron teljesen megtöri az átkot, Lady Ragnell pedig mindig gyönyörű lehet.
A mese egyik közvetlen elődje Giovanni Francesco Straparola Disznókirály című története, amelyet 1550-ben adtak ki Velencében, és amelyet 1698-ban, nem sokkal a mi történetünk megszületése előtt franciára is lefordítottak.[5] Ebben a disznónak született királyfinak háromszor kell nősülnie, hogy megtörjön az őt sújtó átok. Az első két ara elutasítja férjét (és szomorú véget ér), a harmadik, legkisebb lány azonban szörnyként is elfogadja. A királyfi ekkor ledobja a disznóbőrt. A történet azonban itt nem ér véget, ugyanis nappalra visszaveszi, és a bőrt a családnak később külön akcióban kell ellopnia és megsemmisítenie.[6]
>> 2. Mese az elrendezett házasságról


[1] Legalábbis én túl gyakran hallom.
[2] Stockholm-szindróma: az a jelenség, amikor egy fogvatartott személy érzelmileg kötődni kezd a fogvatartójához.
[3] A legrészletesebb lista a típushoz tartozó történetekről itt olvasható: https://d.lib.rochester.edu/cinderella/text/beauty-and-the-beast. A lista rettentő hosszú, a történetek pedig igen változatosak.
[4] Ámor és Psziché történetét leginkább a II. században élt Apuleius Aranyszamár című regényének 4. fejezetéből ismerjük. A történet a „kígyóvőlegény” mesetípusba sorolható, mely Európán kívül is ismert, és ősi, indoeurópai örökségnek tekinthető. Swahn monográfiájának írásakor 1137 variánsa volt.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon. Akadémiai kiadó, Budapest: 1977. szócikk: kígyóvőlegény: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-463.html
[5] Madame d'Aulnoy: Contes nouveaux (1698)
[6] Ez a történet is a fentebb említett kígyóvőlegény-történetek közé tartozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése