A
Szépség és a szörnyeteget gyakran éri
az a vád,[1]
hogy Szépség Stockholm-szindrómában szenved[2],
ezért rettenetesen kínos, hogy „szerencsés végkifejlet” címszó alatt feleségül
megy fogvatartójához, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Az alábbiakban
szeretném végigvenni a mese és feldolgozásainak történetét, és eközben
rávilágítani arra, miért nem
Stockholm-szindrómás a női főszereplő, és mi teszi ezt a mesét nagyon is
modern, női felnövéstörténetté.
1.
Szépség és a szörnyeteg: eredeti mű vagy népmese?
2. Mese az elrendezett házasságról
3. Ugrás papírról cellulózra
4. 1991: Disney, avagy a családon belüli erőszak allegóriája?
5. 1991 és 2017 között
6. 2017: Belle felnő
7. Összefoglalás: a történet fő motívumainak fejlődése a kezdetektől 2017-ig
2. Mese az elrendezett házasságról
3. Ugrás papírról cellulózra
4. 1991: Disney, avagy a családon belüli erőszak allegóriája?
5. 1991 és 2017 között
6. 2017: Belle felnő
7. Összefoglalás: a történet fő motívumainak fejlődése a kezdetektől 2017-ig
1. Szépség és a szörnyeteg: eredeti mű vagy népmese?
Mindenekelőtt röviden összefoglalnám, mit tekintek a Szépség és a szörnyeteg „csontvázának”, amit (illetve melynek elemeit) talán a legtöbben ismernek. Persze az, hogy mik a valóban ismert elemek, megérdemelne egy külön felmérést; ezért én most azokból a verziókból vonok átlagot, melyekkel saját olvasmányaim során leggyakrabban találkoztam, és a felmérést másokra hagyom.[3]
Egy elszegényedett
kereskedő útja során elvarázsolt kastélyba téved, ahonnan távozáskor el akar
vinni egyetlen szál rózsát a (legkisebb) lányának. A kastély ura, egy förtelmes
szörnyeteg ezt zokon veszi, és választás elé állítja a kereskedőt: vagy azon nyomban
szörnyet hal, vagy elhozza maga helyett a lányát. A kereskedő színleg elfogadja
a felkínált lehetőséget, de csak elbúcsúzni megy haza. Legnagyobb
meglepetésére, a lánya mégis átveszi a helyét a szörnyeteg kastélyában. Még
ennél is nagyobb a lány meglepetése, amikor nem hal meg, hanem kastély úrnője
lesz. Ezért nem kell semmit tennie, bár a szörny minden este megkérdezi, akar-e
a felesége lenni. Ő persze minden este nemet mond. Ez így megy egy ideig,
mígnem szépség értesül róla, hogy apja megbetegedett. Ekkor megkéri a szörnyet,
hadd utazzon haza látogatóba. A szörny beleegyezik ebbe, de elárulja, hogy ha a
lány adott határidőre nem tér vissza, ő meghal. Otthon mindenki örömmel fogadja
(az addigra halottnak hitt) Szépséget, és annyi feladatot vagy szórakozást
találnak ki neki, hogy a lány elfelejt visszamenni a kastélyba. Mikor mégis
eszébe jut az ígérete és visszatér, a szörny már haldoklik. Szépséget ez úgy
felkavarja, hogy megígéri a szörnynek, hozzámegy feleségül, ha életben marad.
Ekkor a szörny visszaváltozik királyfivá, és a fiatal pár boldogan él, míg meg
nem hal.
Ugyan
már a fent leírtak is tartalmaznak népmesei elemeket (legkisebb lány;
elátkozott királyfi; megszegett ígéret, vagyis „tabutörés”; az, hogy csak úgy
lehet megtörni az átkot, hogy a hős nem tud róla, hogy éppen átkot tör), a
történet nem népmese. Az első felismerhető (és azonos című) változatot 1740-ben
írta Gabrielle-Suzanne Barbot de Villeneuve francia írónő. A történet bizonyos
központi elemei korábbi történetekben is megtalálhatók, ezeket azonban
Villenueve kombinálta össze elsőként.
Előzmények
A
Szépség és a Szörnyeteg elemeiben egészen Ámor
és Psziché mítoszáig[4]
vezethető vissza. Itt Psziché akarata ellenére kerül férje házába, de idővel megszereti,
még ha nem is tudja, ki az, vagy egyáltalán hogy néz ki. Nővérei bogarat
ültetnek a fülébe, ő pedig meglesi férjét (ez is a „tabutörés” egy fajtája).
Emiatt az ifjú pár elszakad egymástól, és a csodaszép Pszichének számos próbát
kell kiállnia, hogy újra együtt lehessen férjével.
Egy
másik fontos elem Sir Gawain és Lady
Ragnell házasságának története. Egy idegen különös rejtvényt ad fel Artúr
királynak: „Mire vágyik leginkább a nő?” A király hiába keres választ a kérdésre
országszerte, egy se tűnik helyesnek. Végül a rendkívül gazdag, ám rendkívül
ocsmány Lady Ragnell ígér pontos választ a kérdésre, ha cserébe feleségül mehet
a daliás Sir Gawainhez. Artúr elígéri hű lovagját, majd megkapja a választ: „a
nő arra vágyik, hogy a maga ura lehessen”. Az esküvő után, mikor a friss házasok
kettesben maradnak, Lady Ragnell csodaszép asszonnyá változik, és elárulja:
súlyos átok ült rajta mindeddig, mostantól viszont már csak a nap felében kell
ocsmánynak lennie, és a férje döntheti el, ez hogyan legyen elosztva: éjjel
legyen szép vagy nappal. Gawain a választást visszaadja feleségének, és ezzel
immáron teljesen megtöri az átkot, Lady Ragnell pedig mindig gyönyörű lehet.
A
mese egyik közvetlen elődje Giovanni Francesco Straparola Disznókirály című története, amelyet 1550-ben adtak ki Velencében,
és amelyet 1698-ban, nem sokkal a mi történetünk megszületése előtt franciára
is lefordítottak.[5]
Ebben a disznónak született királyfinak háromszor kell nősülnie, hogy megtörjön
az őt sújtó átok. Az első két ara elutasítja férjét (és szomorú véget ér), a
harmadik, legkisebb lány azonban szörnyként is elfogadja. A királyfi ekkor
ledobja a disznóbőrt. A történet azonban itt nem ér véget, ugyanis nappalra visszaveszi, és a bőrt a családnak
később külön akcióban kell ellopnia és megsemmisítenie.[6]
>> 2.
Mese az elrendezett házasságról
[1] Legalábbis én túl gyakran
hallom.
[2] Stockholm-szindróma: az a
jelenség, amikor egy fogvatartott személy érzelmileg kötődni kezd a
fogvatartójához.
[3] A legrészletesebb lista a
típushoz tartozó történetekről itt olvasható: https://d.lib.rochester.edu/cinderella/text/beauty-and-the-beast.
A lista rettentő hosszú, a történetek pedig igen változatosak.
[4] Ámor és Psziché történetét
leginkább a II. században élt Apuleius Aranyszamár című regényének 4.
fejezetéből ismerjük. A történet a „kígyóvőlegény” mesetípusba sorolható, mely
Európán kívül is ismert, és ősi, indoeurópai örökségnek tekinthető. Swahn
monográfiájának írásakor 1137 variánsa volt.
Forrás: Magyar néprajzi lexikon. Akadémiai kiadó, Budapest: 1977. szócikk: kígyóvőlegény: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-463.html
Forrás: Magyar néprajzi lexikon. Akadémiai kiadó, Budapest: 1977. szócikk: kígyóvőlegény: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/3-463.html
[5] Madame d'Aulnoy: Contes
nouveaux (1698)
[6] Ez a történet is a fentebb
említett kígyóvőlegény-történetek közé tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése