>> 2. Mese az elrendezett házasságról
3. Ugrás papírról cellulózra
1946: Cocteau hátborzongató
filmje
Az
első egészestés filmfeldolgozást a francia Jean Cocteau rendezte Josette Day és
Jean Marais főszereplésével. A film rendkívül látványos, és képi elemek
sokaságával mutatja be, mennyire hátborzongató a Szörnyeteg rajta kívül lakatlan, mégis eleven kastélya – a szobrok tekintete
követi a vendégeket, a gyertyatartók gyertyát tartó emberi karok.
A
korábbi változatokkal ellentétben a Szörnyeteget az átok büntetésképpen sújtja. Valójában a szülei voltak, akik nem hittek a
tündérekben, és ezért született ilyen gyermekük (hasonlóan a Disznókirályhoz,
illetve a kígyóvőlegény típusú történetekhez, ahol a férfi állatalakban
születik). Egészen királyfiszerű, udvarias és művelt, épp csak a külseje
szörnyű – illetve égeti őt Belle tekintete (füstöl).
Az
elszegényedett kereskedőnek három leánya és egy semmirekellő fia van. Itt
jelenik meg elsőként kontrasztként a minden szempontból vonzó álombéli királyfi
helyett az emberi udvarló Belle
testvérének cimborája, a jóképű de erőszakos Avenant személyében. Belle otthon
gyakorlatilag cselédsorban él, ki tudja, miért, és mindezt rezignáltan tűri, miközben
gyengéden igyekszik elhárítani Avenant erőszakos közeledését (amennyiben a
férfi többször is közli, hogy Belle a felesége lesz, akár akarja, akár nem).
Ezzel itt is megvan a szülői ház
kötöttségei és a palotában élt szabadabb élet közötti ellentét, bár Belle
mindkét rabságában látványosan boldogtalan: míg otthon a feladatok és a családi
kapcsolatok kötötték, a palotában
valóban fogságban van, hiszen nem mehet haza. Ez csak akkor oldódik fel,
mikor végül önként választja a Szörnyeteget és a házasságot.
Avenant
a korábbi „ellenfelekkel” ellentétben már aktívan akadályozza Belle-t abban,
hogy visszajusson a palotába: a lányért érkező lóra maga ül fel Ludovickal,
Belle fivérével. A célja: megölni és kirabolni a Szörnyeteget, hogy Belle végül
az övé lehessen. A kincstárban azonban csapdába sétál és meghal.
A
Szörnyetegnek nem volt emberi alakja, így amikor Belle megtöri az átkot,
Avenant arcát kapja meg. Ez Belle-nek egyáltalán nincs ellenére, és együtt
elrepülnek a királyfi birodalmába, hogy ott uralkodjanak majd boldogságban.
1962: Vérfarkasság és
udvari intrika
Nehéz
lenne megmondani, ennek a filmnek miért is adták A szépség és a szörnyeteg címet. A középkori Olaszországban
játszódó történetben a jóképű Eduardo herceg lemondja az esküvőt, mert ki
tudja, miért, apja halála óta éjszakánként vérfarkasszerű szörnyeteggé
változik. Retteg magától, és hű szolgájával napnyugtakor mindig megláncoltatja
magát, nehogy bántson valakit. Ezt akarja kihasználni a trónutódlási sorban őt
követő rokona, aki az életére és trónjára törve felhergeli a népet a Szörnyeteg
ellen (természetesen a nép nem tudja, hogy az valójában szeretett hercege).
Az
átok itt is a szülők felelőssége (amennyiben fizetés helyett az előző herceg
befalaztatta a palota építőjét), a herceget és a helyzetet pedig a gyönyörű,
bátor és szerelmes Althea menti meg, mikor kiáll a felbőszült fáklyás-vasvillás csőcselék elé, és elmondja, hogy ha ő
feleségül mehet egy ilyen szörnyű lényhez, mert szereti, akkor lesznek szívesek
ők is lehiggadni. És így lesz!
1976: A disznófejű nagyúr
A
Hallmark családi mozijának legszembeszökőbb jellegzetessége, hogy a Szörnyeteg jelmezéért
ezúttal a Disznókirályig nyúltak vissza, és a palota ura egy disznófejű király.
A korábbi feldolgozásokkal ellentétben az
átkot ő már saját jogon szerezte, mert trónra kerülésekor csak a hatalomban
és a gazdagságban hitt, a szerelemben nem.
Számomra
elképesztően fura a szereplők életkora: a királyfi jó ötvenes, és Szépség is
közelebb van már a negyvenhez, mint a harminchoz. A Szörnyeteg könnyen kijön a béketűrésből és olykor
lekezelő – amit Szépség nem tűr, és a Szörnyeteget nemcsak állandó
vidámságával és elszánt jó kedélyével változtatja meg, hanem azzal is, hogy nem
hajlandó Szörnyetegnek hívni – inkább minden egyébnek szólítja (mely nevek a
kedvességére vagy más pozitív tulajdonságára utalnak: Sir Gentilize, My Lord
Magic). Ugyan nem távozhat a palotából, a Szörnyeteg végig tisztelettel és
megbecsüléssel bánik vele, Szépségnek pedig soha nincs oka félelemre, amíg vele
van.
Amikor
Szépség hazalátogat, a családja (apa, két nővér, két báty) testületileg úgy
dönt, nem engedik vissza: így a lány velük marad és a rettentő Szörnyetegtől is
megszabadul a világ. Végül Szépség egyetlen még gyermekkorú testvére, az öccse
segít neki visszaszerezni a varázsgyűrűt, hogy visszajusson a palotába.
A szűz és a szörnyeteg
(1978)
Viccesek ezek a
hetvenes évekbeli csehszlovák horrorfilmek. Ez is egészen addig ijesztő, amíg
meg nem látjuk a szörnyet. Bár utána meg a szörny emberi és állati oldala közti
vívódás teszi a történetet hátborzongatóvá – miközben a szép Julia boldog
tudatlanságban udvaroltat magának a vár urával, aki mindig a háta mögött marad
a beszélgetéseik alkalmával. Az esztétika Cocteau-t idézi, bár emberi udvarló
nincs, az álomherceg viszont itt is megvan. A változatosság kedvéért Julia nem
beteg apját látogatni megy haza, hanem mert felhúzza magát, amikor megpillantja
a szörnyet – amiért az elfelejtette megemlíteni neki, hogy szörnyeteg. Mikor
lenyugszik, visszamegy, bár apja próbálja elhessegetni a lovat, ami érte jön,
és a szörnyeteg is magára gyújtotta közben a várat. Persze nagy baj nincs, a happy
end maradhat. (Részletek
itt.)
1987: Szépség és a szörny
– énekkel és tánccal
A
’80-as években a Cannon csoport több klasszikus meséből készített a
Disney-rajzfilmek hangulatát idéző, zenés, táncos, élőszereplős (kosztümös)
verziót. Szépség és a Szörnyeteg történetéhez szándékaik szerint Villeneuve
eredetijét, valójában Lang változatát
vették alapul, és szinte szó szerint követték is, elejétől a végéig. Ahogy
Langnél, Szépség itt is a királyfiba szeret bele, végül mégis igent rebeg a
haldokló Szörnyetegnek.
Felmerülhet
a kérdés, hogy ez nem érzelmi zsarolás-e.
Jó kérdés. Véleményem szerint többről van szó, mint arról, hogy „ha nem jössz
vissza, meghalok, méghozzá miattad”. Szépség igenis szereti és tiszteli a
Szörnyeteget, és hálás neki azért a szabadságért, amiben a palotájában része
volt. Ez pedig tökéletesen megfelel az eredetileg XVIII. századi történet
házasságideáljának, így teljesen logikus Szépség részéről, hogy magáévá tegye
ezt a célt, és akarjon a Szörnyeteg felesége lenni. Az, hogy közben eltelt több
mint 200 év, már más kérdés.
1987-1990: Vincent és
Catherine
Ugyanebben
az évben, 1987-ben kezdték vetíteni azt a jelenkori New York-ban játszódó
sorozatot, melyben a szépséges ügyész Catherine Chandler találkozik a csatornában
elő, érdekes arcú Vincenttel. A romantikus mellékszálú egyébként bűnügyi
sorozat eseményei során a két főszereplő egymásba szeret (pontosabban Catherine
viszonozni kezdi Vincent kezdetektől meglevő vonzalmát). Itt persze mindez csak
a keret egy epizodikus sorozathoz, és nincs is remény megváltásra, hiszen
Vincentet nem gonosz varázslat sújtja: ő ilyen.
Ugyan nem a Szépség és a szörnyeteg adaptációja, mégis ide kívánkozik egy történet, mely ebben a korszakban született (bár nem film, hanem eredetileg szintén könyv.)
VálaszTörlés1987: A vándorló palota (Diana Wynne Jones: Howl's Moving Castle)
A történet egyik központi eleme nagyon is kötődik a Szépség és a szörnyeteghez, különösen a két Disney-verzió tematikájához. Howl szívtelen varázsló – hiszen a szívét elajándékozta, és cserébe mérhetetlen hatalmat kapott. Ugyan élvezi ezt a hatalmat, mégis vágyik a szerelemre, sok ifjú hölgynek udvarol, és nem érti, miért nem tud senkit igazán megszeretni. A megváltást az a lány fogja elhozni számára, aki (nem egészen önszántából, mégis levakarhatatlanul) Howl palotájában tölti a következő néhány hónapot, s eközben megszereti a varázslót – és a varázsló elrejtett szívének is alkalma nyílik megszeretni őt.
A megmentő, Sophie maga is átok alatt ül. Fiatal felnőtt nő, aki túlságosan komolyan vette a helyi hiedelmeket, így neveltetéséből adódóan fél elkezdeni az önálló életet. Mikor öregasszonnyá változtatják, úgy érzi, kénytelen kilépni addigi megszokott világából, Howl palotájában pedig aztán rákap az önállóság ízére.