Úgy alakult, hogy a héten egymás után sikerült megnéznem a Mononoke Himét
és a Nauszikát, és döbbentem tapasztaltam, mennyire hasonlít egymásra a két
film – épp csak az eltelt 13 év alatt Miyazaki bácsi mintha kicsit kiakadt
volna a világra (mármint jobban, mint a Nauszika előtt…). Viszont ennek
kapcsán eszembe jutott a hírhedt Warriors of the Wind, és kíváncsi lettem,
vajon mennyire van elcseszve az eredetihez képes. És a válasz: eléggé. Bővebben
alant.
A szél harcosai
Szóval mi is ez az egész? Miyazaki Hayao csodálatos filmje, A szélvölgyi
Nauszika (Kaze no tani no Naushika, Nausicaä of the Valley of the Wind) 1984-ben
került a mozikba japánban, és hatalmas sikert aratott. Felmerült, hogy lehetne
exportálni a sikert, és pont a New World Pictures vállalattal sikerült
megállapodni, akik B-kategóriás akciófilmekben utaztak, és az a remek ötletük
támadt, hogy megvágják a filmet. Állítólag az volt az elképzelés, hogy így majd
jobban illeszkedik a gyerek-akció-kaland-animáció kategóriába. A filmet
átnevezték A szél harcosaira (itthon máig ez a film hivatalos címe), és erős
20 perccel rövidebben került a mozikba, majd VHS-re, majd DVD-re. Ezen a Ghibli
egy kicsit kiakadt, és onnantól minden szerződésbe szigorúan beleírták, hogy a forgalmazó
nem vághatja meg a filmjeiket. Amikor aztán a Mononoke Hime terjesztése
szóba került a Miramaxnál, az akkori CEO, Harvey Weinstein megint előjött
azzal, hogy de meg akarja vágni az új filmet. Erre a Ghibli producere küldött
neki egy katanát azzal az üzenettel, hogy „No cuts” (vagyis „nincs vágás”). A
dolog ennyiben maradt.
De tényleg annyira rossz volt A szél harcosai?
Van, aki szerint (pl. szerinte)
nem történt akkora tragédia, mint amennyire fel van fújva az egész ügy. Az első
verzió fő előnye, hogy hozzáférést biztosított a tömegeknek ehhez a csodálatos
filmhez, és sokakkal ez ismertette meg a japán animáció műfaját – hozzánk is
így jutott el, a nálunk forgalmazott kevés anime egyikeként. A történet a
vágásokkal együtt is követhető, és Hisaishi Joe zseniális zenéje is bennemaradt
a filmben, pedig le is cserélhették volna az akkor divatos szintipopra. (Ez meg miféle
érv?)
Szóval lehet, hogy A szél harcosai több a semminél, de az eredetinél
annyival kevesebb… mindjárt fel is sorolom, mennyivel.
Kezdjük mindjárt a plakáttal. Mi ez? Hogy kerül oda Skeletor?
És a pegazus? Ki a szőke gyerek a géppuskával? És ki adott kardot a tűzóriás
kezébe? (Akinek a hátán(?) lovagolnak?)
Ami kimaradt
Ott kezdődik a dolog, hogy kivágtak a filmből összesen mintegy húsz percnyi
jelenetet (a pontos listát a Wikipedia
is hozza). Ezzel kivágták az összes olyan részt, ami arról szól, mi
történt ezzel a világgal, hogyan alakult ki a Pusztulás Mocsara, és mi a
rovarok és a mérgező növények funkciója. Amellett, hogy
ezek a jelenetek elképesztően szépek és magukkal ragadóak, mégiscsak ezek adják
meg a motivációt mindenhez, ami a filmben történik. Szóval
érdekes, miért gondolhatta úgy bárki, hogy nem fontosak.
Kimaradt minden olyan jelenet, amelyik ugyan rengeteget ad(ott volna) a
film hangulatához, ellenben bizonyára nem volt kellőképp akciódús: ahogy
a film elején Nauszika a Mocsárban barangol és gyönyörködik a helyi
élővilágban, vagy a kertje bemutatása. Emellett kimaradt minden olyan jelenet
is, ami kicsit is emberi, például ahogy a Völgy népe üdvözli a visszatérő Yupa
mestert, ahogy a közösség együtt keresi a szétszóródott spórákat, ahogy a
kisgyerekek búcsúajándékként csikumagvakat adnak a hercegnőnek, vagy ahogy a pejitei
asszonyok Nauszika bocsánatáért esedeznek azért, amit a katonai vezetők
terveznek a Szél Völgye ellen.
Szintén kimaradt Kushana hercegnő és az öregek beszélgetése, ami egyébként
az egyik legfontosabb dialógus az egész filmben, amennyiben összegzi a hitvallását: „A tűzből nem szabad túl sokat használni. […] Egy nap alatt
hamuvá égeti az erdőt, amit a szél és a víz csak száz esztendő alatt tud
újjáéleszteni. Mi jobban kedveljük a szél és a víz útját.”
Kimaradt Nauszika összes visszaemlékezése, a gyermekkora, a sárga mezők, és
az ohmu-csemete, amelyet lelkesen nevelgetett – amíg az apja meg nem tudta, és
el nem vette tőle kis barátját. Így aztán az is valamivel érthetetlenebb lesz,
hogy amikor a film végén már a halálán van, miért gyógyítják meg az ohmuk, amelyek így
sokkal inkább vérszomjas vadállatok, mint érzékeny lények, amelyek
valamiképpen képesek a gondolataiban olvasni.
Amit átírtak
Azokban a jelenetekben, amelyek egyáltalán bennemaradtak a filmben, a
dialógokat alaposan átírták. Lecserélték a neveket (Nauszikából Zandra lett, Mitóból
Axel, Asbelből Milo, és még sorolhatnánk), de ez a legkisebb probléma. Az angol
szöveg nagyságrendekkel egyszerűbb és bugyutább, mint az eredeti. Ezt tetézi,
hogy a szinkronszínészek nem kaptak teljes forgatókönyvet, csak odazavarták
őket a mikrofon elé, hogy olvassák be a saját részeiket. Így persze halvány
lila dunsztjuk se lehetett arról, milyenek a karakterek, akiket
el kéne játszaniuk, vagy mit miért csinálnak. Nem csoda, hogy nincs a
karakterek mögött valódi színészi játék, a hangsúlyok is egész más helyeken
vannak a mondatokban, mint ahol a helyük lenne. Ezért aztán Nauszika a
szinkronban kifejezetten agresszív, ugyanakkor butácska.
Kushana hercegnő igen erős, határozott személyiség, rendkívül zárkózott, mindig
tömören fejezi ki magát. Ebben az angol nyelvű verzióban azonban „Selena királynő” folyamatosan szócsatákat
vív a parancsnokával, persze rendre fölékerekedik (számomra kicsit a Monkey
Island 3 azon feladatát idézi, ahol nem egyszerűen karddal, hanem szóval is kell
riposztolni az ellenfélnek). Ez egészen más karaktert ad neki. Aztán a fogságban, mikor megmutatja hiányzó kezét, elmeséli könnyfakasztó
történetét, a Mocsár iránti gyűlöletének eredetét: a kezét kisgyermekkorában
vesztette el, az ohmuk (óriás gorgonok, Giant Gorgons) támadása során. (Ez vajon kinek a fejéből pattant ki?)
Ha már a Szél Völgyében járunk, a történet egyik központi eleme a szél.
Az elbeszélésből kimaradt, miért ilyen élhető hely a Völgy (mert az állandó,
egy irányba fújó szél nem engedi bejutni a spórákat). Kimaradt az a
jelenet, amikor eláll a szél – ami a helyieknek a legijesztőbb dolog, ami
valaha történt, ijesztőbb, mint a tolmékiai invázió –, és amikor Obaba közli,
hogy a levegő megtelt haraggal. Így aztán Nauszika „feltámadásakor” sem arról beszél, mennyi szeretetet érez maga körül, hanem
hogy „a hercegnő biztos nem akarná, hogy sírjak, de hát csak sírok”. (Már miért
ne akarná? Főleg örömkönnyeket miért ne sírhatna akárki, főleg egy vénasszony?)
Ugyanakkor az is jelentőségét veszti, hogy megjelenik az égen Nauszika
vitorlása, a szél hátán, amely ismét feltámadt. Miért örülnek ezek ennek
ennyire? (Én tudom, de aki csak ezt a verziót látta, nem biztos.)
A nép már percek óta figyeli, ahogy a hercegnő az aranymezőn táncol, majd
észreveszik a felettük lebegő vitorlást, és meglepetten felkiáltanak: „a
hercegnő életben van!” Most tűnik fel? Eddig mit néztetek? A szerencsekereket?
Asbel (Milo herceg) a nagy örömünneplés közepette felkapja Nauszikát, a
magasba emeli – a zene pedig megbicsaklik, és a film utolsó képsorára ugrunk: a
Pusztulás Mocsara alatti homokban, az elveszett légzőmaszk mellett szárba
szökkenő csikumaghoz. Mi maradt ki? Hát csak a film vége. A békekötés, a tolmékiaiak
távozása, az újjáépítés, a pejitei menekültek befogadása. Nyilván nem fontosak. És mitől szökkent
szárba a csikumag? Ezt senki sem tudhatja (csak aki látta a teljes verziót,
ahol a Mocsár alá beesvén Nauszika nem egyszerűen elmereng azon, ki kinek az életét mentette meg, és hogy ez itt igazi Paradicsom a háború világa alatt, a remény és az újrakezdés jelképe, hanem rájön, hogy ugyanez a homok van a kutak fenekén, mert valójában
a Pusztulás Mocsarának fái szűrik és tisztítják a vizet: nélkülük hamar szomjan
halna az emberiség maradéka). Vagyis a néző nem tudja meg, a Pusztulás
Mocsara miért nem az emberiség ellensége, hanem egyetlen reménye.
Stáblista
A fentebb említett, mindenkit megnyugtatni igyekvő nem-kritikus azt is az
első angol nyelvű verzió javára írja, hogy a stáblistából annak rendje-módja
szerint kiderül, hogy ez nem saját film, hanem japán termék, minden készítő neve
ott szerepel, ahogy illik, és a forgalmazó nem próbált úgy tenni, mintha a film
saját termés lenne. (Miért, ez felmerült? Ennek örülni kell? Nem ez az alap?)
Szóval igen, van angol nyelvű stáblista, amire rá is van írva, hogy írta és
rendezte Miyazaki Hayao – aki valószínűleg a haját tépte, mert ő nem ezt
írta és rendezte.
Összegzés
Mindent egybevetve, A szél harcosai sokkal nézhetőbb, mint amire
számítottam. Van benne egy történet, amit kb. lehet követni a film elejétől a
végéig. Jej! Ugyanakkor a szereplők sokkal gyengébbek, a főszereplő
pedig kifejezetten idegesítő, ami azért csökkenti az élvezeti értéket. És kimaradt az
eredeti film fő témája, hogy lehetőleg próbáljuk meg nem magunkra gyújtani a
világot (mert ha gyújtogatunk, az ránk fog égni, még ha nem is az volt az
eredeti terv), és hogy bár vannak olyan helyzetek, ahol harcolni kell, a
következetes kedvesség és az agresszió kerülése hosszú távon célra vezet. Ezek
nélkül A szél harcosai csak egy B-kategóriás akciófilm – aminek szánták.
