Utazik a püspök, de mikor beér a kis faluba, nem harangoznak a tiszteletére. Kérdezi a bírót, miért.
- Tizenkét oka van annak! Az első, hogy nincs harang...
- Köszönöm, a többit már ne is mondja!
Valahogy így voltam ezzel ma reggel, csak nem harangozás, hanem biciklizés ügyében. Okok, amiért ma nem kellett volna biciklivel mennem:
- Nincs bicikliút. A budai felső rakpart fel vagyon túrva, biciklis közlekedés az autók között. Hm.
- Október óta nem bicikliztem, és kijöttem a gyakorlatból (konkrétan rosszul lettem az erőfeszítéstől).
- Október óta nem bicikliztem, és azóta leeresztett a kerekem.
- Hiába sütött a nap hét ágra, attól még dög hideg vala (lévén január, mily meglepő).
- Amúgy sem voltam idővel éppen eleresztve, hát még így, hogy az út egy részét sétáltam (toltam a biciklit), egy részét fejvesztetten köröztem, hogy merre lehet itt menni (semerre), egy részét meg tehetetlenül ácsorogtam, hogy hol csorogjak be az autók (meg a csuklós autóbusz) közé.
- Nem volt benn váltóruhám, mert karácsony előtt hazavittem kimosni (időnként azt sem árt).
De túléltem, beértem, és még a fülem is megúszta fagyási sérülés nélkül. Hazafelé már a villamos hozott. A bicikli meg bírja ki tavaszig...
Hogy minek indultam el? Hát csak. Mert kedvem szottyant hozzá. Mert hiányzott. Biciklizni jó (is tud lenni)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése