Abból a szempontból egyáltalán nem rossz az új Hamupipőke, hogy nagyon is jól szórakoztunk rajta. Szép a zenéje, gyönyörűek a ruhák és a díszletek, vannak benne megfelelő helyeken elhelyezett izgalmas és vicces jelenetek, olykor komolyak is. Helena Bonham Carter most is imádnivaló, Cate Blanchett szintén hozza a formáját. A történet viszonylag adott (Hamupipőke, azon belül is Disney 1950), bár így is lehet vele játszani. Csak hát...
Kezdjük ott, hogy a legérdekesebb karakter a mostoha (és nem a főszereplő). Amit elmond a meséjeként, vagyis hogy miután elvesztette a saját boldogságát, a lányaiéra koncentrált, az tök korrekt. Ezt tarkítja, hogy féltékeny egy halottra plusz a férje lányára, ami kevéssé produktív, ellenben valahol érthető.
Mindeközben ott van Ella (Cinder + Ella, érted - nekem ez csak most esett le, pedig már az Elvarázsolt Ellában is nyilván ezzel játszottak), aki édesanyjától a "légy kedves és bátor" mottót örökölte. Ez akár szép is lehetne, ugye? Csak annyi vele a probléma, hogy Ella bátorsága leginkább abban nyilvánul meg, hogy kitartóan tűri a szenvedést. Igazi női erény. Mivel a mese töményen anakronisztikus, nem tudjuk, mi egyebet tehetne (még az is homályos, hogy az apa nemes volt-e vagy polgár); ezt a forgatókönyv szempontjából jótékony homály fedi. Ami pedig a kedvességet illeti: kedves emberekkel nem nagy kunszt kedvesnek lenni; a mutatvány ott kezdődik, hogy mit kezdünk azzal, aki nem kedves - például, hogy halálra ítéljük-e. Merthogy a végén kibökött "Megbocsátok" nagyjából ezzel egyenértékű. Mivel a család úszik az adósságban, mostoháék kb. annyit tehetnek, hogy összeszednek minden mozdíthatót és meglépnek a hitelezők elől. Vagy ha nem, hát mindent elárvereznek, és irány az adósok börtöne? Mi lesz így a házzal, amelyet Ella annyira szeretett, hogy semmiképp nem akarta elhagyni?
Az az érzésem, hogy a forgatókönyvírók teljesen bele voltak ragadva a hagyományos, nyugati típusú jutalom-büntetés rendszerbe. Ez, míg a keleti történetekben gyakrabban előforduló, és számomra szimpatikusabb integrációs tendenciáktól igen távol áll, nem önmagában és teljességgel elvetendő, csak nem is különösebben előremutató. A büntetéssel nem fogod elérni, hogy a másik jobb ember legyen. Ha ebben valami segít, az az empátia, az odafordulás, a kedvesség - amire ez a film talán oktatni akart, kevés sikerrel.
Kép: http://9gag.com/gag/aArqOAd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése