(Fél)Tizenkét oka van annak...

Utazik a püspök, de mikor beér a kis faluba, nem harangoznak a tiszteletére. Kérdezi a bírót, miért.
- Tizenkét oka van annak! Az első, hogy nincs harang...
- Köszönöm, a többit már ne is mondja!

Valahogy így voltam ezzel ma reggel, csak nem harangozás, hanem biciklizés ügyében. Okok, amiért ma nem kellett volna biciklivel mennem:
- Nincs bicikliút. A budai felső rakpart fel vagyon túrva, biciklis közlekedés az autók között. Hm.
- Október óta nem bicikliztem, és kijöttem a gyakorlatból (konkrétan rosszul lettem az erőfeszítéstől).
- Október óta nem bicikliztem, és azóta leeresztett a kerekem.
- Hiába sütött a nap hét ágra, attól még dög hideg vala (lévén január, mily meglepő).
- Amúgy sem voltam idővel éppen eleresztve, hát még így, hogy az út egy részét sétáltam (toltam a biciklit), egy részét fejvesztetten köröztem, hogy merre lehet itt menni (semerre), egy részét meg tehetetlenül ácsorogtam, hogy hol csorogjak be az autók (meg a csuklós autóbusz) közé.
- Nem volt benn váltóruhám, mert karácsony előtt hazavittem kimosni (időnként azt sem árt).

De túléltem, beértem, és még a fülem is megúszta fagyási sérülés nélkül. Hazafelé már a villamos hozott. A bicikli meg bírja ki tavaszig...

Hogy minek indultam el? Hát csak. Mert kedvem szottyant hozzá. Mert hiányzott. Biciklizni jó (is tud lenni)!

Bringázz munkába...?

    Ma először mentem biciklivel a munkahelyemre. Nagy kaland! Tele izgalmakkal és viszontagságokkal. A tanulság: az emberek nagyjából ugyanakkora arányban rendesek / türelmesek / bunkók, mint akárhol másutt. Ellenben, ha tömegközlekedéssel járok, megtehetem, hogy nem foglalkozom velük, biciklin meg muszáj, ha nem akarok meghalni / másokat megölni. Gyalogosan ez utóbbi ugye kevésbé merül fel.
    Itthonról a munkahelyig tokkal-vonóval 25 perc, vagyis kb. ugyanannyi, mint BKV-vel. Közben nem lehet olvasni, ellenben pedálozni, azt kell. Meg figyelni az utat (hogy el ne tévedjek) és a közlekedés többi résztvevőjét (hogy mikor megyek neki valakinek). Huszonöt perc alatt szépen meg lehet izzadni, akkor is, ha csak szépen, komótosan hajtok. Még szerencse, hogy a munkahelyem biciklibarát, vagyis van zuhanyzó. Váltócipőm már télen is volt - lehet, hogy váltóruhát is érdemes lenne benn tartani?
    Szóval az egész macera. És mégis... Huszonöt perc testedzéssel jól indul a nap, plusz a torna is megvan, mégsem a reggeli készülődésből veszi el az időt (vagyis nem kell korábban kelni). Önmagában jó érzés mozogni, arról nem is beszélve, hogy rengeteg feszültség ki tud oldódni közben. Ráadásul bicikliről jobb a kilátás, mint a zsúfolt villamosról, lehet nézelődni, és mosolyogni, ha szembejön valaki egy egykerekűn (úgy ám!), vagy egyszerűen csak a naplemente szivárványt rajzol az előttem tornyosuló felhőtömbbe, valahogy így: