So shiny

Mert ha az ember hullafáradtan punnyad otthon egész nap, mivel is töltse az idejét, ha nem a küszöb fényesítésével. Mint rendkívül megbízható internetes forrásaimból megtudtam, a réz tisztítására legalkalmasabb a só és az ecet keveréke. Fene tudja, miért, ezt mondták.

Nem rossz, de lehetne ennél jobb is.

 

 Például ilyen.

Látjátok, feleim? Így kell ezt.

(Persze nem kell aggódni, nem ezzel ment el az egész nap. Porszívót is mostam :D A Firefly hét során nem abszolvált részeit is megnéztem. Úgy ötöt. Meg a Serenity-t. (De minek.) Aztán ránéztem IMDB-n az eredeti vetítési sorrendre. Nem csoda, hogy nem értették a népek, úgy tényleg semmi értelme.)

Amikor a csoki új értelmet nyer

Lakásfelújítás, villanyszerelés. Ezzel egybekötve a mázoló és tapétázó mesterek munkájának szemrevételezése. Ennek apropóján játékra invitálom a kedves olvasót. Mi a hiba az alábbi képeken?

A képen az látható, hogy a biztosítékdoboz mellett az egyébként frissen tapétázott falon nincs letapétázva egy 15 cm x 3 cm széles terület. Miképp is történhetett mindez? A magyarázat pofonegyszerű: édesapám tapétázás előtt leszerelte a dobozt, hogy magát az eszközt minden oldalról szépen körbe lehessen tapétázni. A mesteremberek azonban a dobozt tapétázás előtt visszatették, ki tudja, miért. Azonban: a dobozra szikszalaggal volt rögzítve egy darab 15 évvel ezelőtt elromlott bimbamcsengő, melyet az akkori villanyszerelő az új csengő felszerelésekor nem távolított el (miért is tette volna, jó lesz az ott; találtunk is benne két darab 15 éve kifolyt ceruzaelemet). Mi a mai villanyszerelés alkalmával a dobozt leszedtük, eltávolítottuk róla a rossz csengőt (meg a 15 éves koszt), majd visszatettük a dobozt. Így derült hát ki, hogy a jóemberek feltett dobozzal tapétáztak. Maradék tapétánk még van - de van valakinek elfekvőben egy kis tapétaragasztója?

A képen az látható, hogy a jóemberek (akik kijelentették, hogy a villanyszereléssel nem szeretnének foglalkozni, mert nem értenek hozzá eléggé), valamely rejtélyes okból, midőn úgy döntöttek, hogy a kaputelefont mégiscsak visszateszik - na nem a falra, csak a madzagra -, a madzagot nem a madzag számára létesített lyukon vezették át (fent középen), hanem a szerkezetet tartó szög számára fenntartott nyíláson (amint az az egyébként szerencsésen nem beglettelt tippek helyzetéből sejthető). Mindehhez persze mégiscsak végeztek villanyszerelési munkát, hiszen a vezetékeket bekötötték. De minek. (Persze ezt szerencsére könnyen orvosoltuk.)

A napi munka mindezek mellett jól sikerült. Bölcsész fejemnek pedig az "apukám hozott egy rakás csokit" kifejezés is új értelmet nyert - az ilyesmi megesik, ha a nevezett apuka villamosmérnök, és a délután a helyi elektromos hálózat újraélesztésének jegyében telik. :D

Csoki, avagy polgári nevén sorkapocs. Állítólag régen barna bakelitből volt, és szerelvényekre lehetett tördelni.

Hajnal

Vicces dolog egy északnyugatra néző toronyszobából figyelni a napkeltét. Mint egy inverz napkelte. Az ég már világos, de a lámpák még égnek, és még nincs fény. Aztán egyszer csak megjelenik az első rózsaszín csillanás a szemközti magas épület tetején. Az egyre lejjebb kúszik, és végül mindent beborít a rózsaszín, hajnali fény.

Kindli

Az milyen, hogy megyek a buszon, és a kindlit hamarabb veszem észre, mint apámat, aki a kezében tartja?

Az úgy volt, hogy azt láttam, hogy hárman ülnek egymás tőszomszédságában, és mindhárman olvasnak. Az egyikük egy régestelen régi, ütött-kopott könyvet, a másik egy vadonás újat, a harmadik egy elektronikusat. És nocsak, annak a kindlinek a tokja ugyanolyan, mint az apámé. Sőt, ennek az embernek a kabátja is olyan, mint az apámé. Sőt, ez az apám!

Kindli reklámfotó. Kaland és akció polc. Köztük a klasszikus kaland-dráma, Szophoklész Antigonéja.

Nyelvtanulás (szigorúan)

Napi kínos: Egyik kollégával értekezünk nagyban a spanyol helyesírás rejtelmeiről. A mellettem ülő kollegina is bekapcsolódik, és a szó hamar arra terelődik, milyen sorozatot nézzen spanyoltanulás végett. Végül a Betty, a csúnya lányt említi. Mire én:
- Az nem gond, hogy az kolumbiai? Az nem másik dialektus?
A kolléganő felel:
- Nem, valaki mondta, hogy ők nagyon szépen beszélnek, remélhetőleg érteni fogom.
Eközben a kolléga, még az előző megjegyzésemre reagálva rám mered:
- Ezt te miért tudod?
- ... (*cirip, cirip*)

Villamoson

Hazafelé jövök a villamoson. Én állok, nem messze tőlem egy velem egykorú, szimpatikus fiatalember ül. A villamos nem tömött, de ülőhely már nem akad. Beérünk a megállóba, ajtó nyílik, felszáll egy középkorú, jól szituált hölgy, karján nagy szatyorral. A fiatalember automatikusan feláll, hogy átadja a helyét. Néni jön, jön, és megáll - a srác és a szék között! Mert hol másutt. Villamos elindul. Srác egy darabig toporog, nézelődik, hogy most mi van, aztán elsomfordál, és megkapaszkodik a villamos másik végében. Legszívesebben odamegyek hozzá és megölelem. De nem teszem, mert én se bírok megnyikkanni szociális helyzetekben.

Miért nem jó film a Hamupipőke?

SPOILER

Abból a szempontból egyáltalán nem rossz az új Hamupipőke, hogy nagyon is jól szórakoztunk rajta. Szép a zenéje, gyönyörűek a ruhák és a díszletek, vannak benne megfelelő helyeken elhelyezett izgalmas és vicces jelenetek, olykor komolyak is. Helena Bonham Carter most is imádnivaló, Cate Blanchett szintén hozza a formáját. A történet viszonylag adott (Hamupipőke, azon belül is Disney 1950), bár így is lehet vele játszani. Csak hát...
   Kezdjük ott, hogy a legérdekesebb karakter a mostoha (és nem a főszereplő). Amit elmond a meséjeként, vagyis hogy miután elvesztette a saját boldogságát, a lányaiéra koncentrált, az tök korrekt. Ezt tarkítja, hogy féltékeny egy halottra plusz a férje lányára, ami kevéssé produktív, ellenben valahol érthető.
   Mindeközben ott van Ella (Cinder + Ella, érted - nekem ez csak most esett le, pedig már az Elvarázsolt Ellában is nyilván ezzel játszottak), aki édesanyjától a "légy kedves és bátor" mottót örökölte. Ez akár szép is lehetne, ugye? Csak annyi vele a probléma, hogy Ella bátorsága leginkább abban nyilvánul meg, hogy kitartóan tűri a szenvedést. Igazi női erény. Mivel a mese töményen anakronisztikus, nem tudjuk, mi egyebet tehetne (még az is homályos, hogy az apa nemes volt-e vagy polgár); ezt a forgatókönyv szempontjából jótékony homály fedi. Ami pedig a kedvességet illeti: kedves emberekkel nem nagy kunszt kedvesnek lenni; a mutatvány ott kezdődik, hogy mit kezdünk azzal, aki nem kedves - például, hogy halálra ítéljük-e. Merthogy a végén kibökött "Megbocsátok" nagyjából ezzel egyenértékű. Mivel a család úszik az adósságban, mostoháék kb. annyit tehetnek, hogy összeszednek minden mozdíthatót és meglépnek a hitelezők elől. Vagy ha nem, hát mindent elárvereznek, és irány az adósok börtöne? Mi lesz így a házzal, amelyet Ella annyira szeretett, hogy semmiképp nem akarta elhagyni?
    Az az érzésem, hogy a forgatókönyvírók teljesen bele voltak ragadva a hagyományos, nyugati típusú jutalom-büntetés rendszerbe. Ez, míg a keleti történetekben gyakrabban előforduló, és számomra szimpatikusabb integrációs tendenciáktól igen távol áll, nem önmagában és teljességgel elvetendő, csak nem is különösebben előremutató. A büntetéssel nem fogod elérni, hogy a másik jobb ember legyen. Ha ebben valami segít, az az empátia, az odafordulás, a kedvesség - amire ez a film talán oktatni akart, kevés sikerrel.

Kép: http://9gag.com/gag/aArqOAd