A képen az látható, hogy a biztosítékdoboz mellett az egyébként frissen tapétázott falon nincs letapétázva egy 15 cm x 3 cm széles terület. Miképp is történhetett mindez? A magyarázat pofonegyszerű: édesapám tapétázás előtt leszerelte a dobozt, hogy magát az eszközt minden oldalról szépen körbe lehessen tapétázni. A mesteremberek azonban a dobozt tapétázás előtt visszatették, ki tudja, miért. Azonban: a dobozra szikszalaggal volt rögzítve egy darab 15 évvel ezelőtt elromlott bimbamcsengő, melyet az akkori villanyszerelő az új csengő felszerelésekor nem távolított el (miért is tette volna, jó lesz az ott; találtunk is benne két darab 15 éve kifolyt ceruzaelemet). Mi a mai villanyszerelés alkalmával a dobozt leszedtük, eltávolítottuk róla a rossz csengőt (meg a 15 éves koszt), majd visszatettük a dobozt. Így derült hát ki, hogy a jóemberek feltett dobozzal tapétáztak. Maradék tapétánk még van - de van valakinek elfekvőben egy kis tapétaragasztója?
A képen az látható, hogy a jóemberek (akik kijelentették, hogy a villanyszereléssel nem szeretnének foglalkozni, mert nem értenek hozzá eléggé), valamely rejtélyes okból, midőn úgy döntöttek, hogy a kaputelefont mégiscsak visszateszik - na nem a falra, csak a madzagra -, a madzagot nem a madzag számára létesített lyukon vezették át (fent középen), hanem a szerkezetet tartó szög számára fenntartott nyíláson (amint az az egyébként szerencsésen nem beglettelt tippek helyzetéből sejthető). Mindehhez persze mégiscsak végeztek villanyszerelési munkát, hiszen a vezetékeket bekötötték. De minek. (Persze ezt szerencsére könnyen orvosoltuk.)
A napi munka mindezek mellett jól sikerült. Bölcsész fejemnek pedig az "apukám hozott egy rakás csokit" kifejezés is új értelmet nyert - az ilyesmi megesik, ha a nevezett apuka villamosmérnök, és a délután a helyi elektromos hálózat újraélesztésének jegyében telik. :D
Csoki, avagy polgári nevén sorkapocs. Állítólag régen barna bakelitből volt, és szerelvényekre lehetett tördelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése