Trónok hangja

Hát ez a mai koncert sajnálatosan szomorú volt. Úgy néz ki, öregségemre elkezdtem sokkal nehezebben viselni a szervezési malőröket, az információhiányt (melyik kapun lehet bemenni, melyik épületbe kell menni, a meghirdetetthez képest van-e ruhatár), a rossz hangosítást (a zene mellett végig magas fehérzaj sistergett, ami élvezhetetlenné tett minden magas ésvagy rikító hangot, például a hegedűk üveghangját), a konferálás hiányát (főleg, ha már van fenn egy bazi LCD kijelző), a rossz világosítást (minek kell szimfonikus zene közben a néző szemébe villogni, méghozzá más ritmusban, mint ahogy a zene szól?), az elméletében is téves koncepciójú kivetítést (kaleidoszkópszerű kép, olykor a zenekar kaleidoszkópszerű mutatása, szigorúan legalább együtemes csúszásban a zenéhez képest) és a pocsék zenei szerkesztést (a Light of the Seven-t nem kellett volna szünet után elsőnek tenni, amikor az emberek még szállingóznak vissza a nézőtérre, és még ropog a popkorn az markukban - egyáltalán, egy szimfonikus koncerten minek árulnak popkornt? Meg szerintem nem feltétlenül felemelő az Against all odds-szal zárni, hátha a lidércek kinyírnak mindenkit, vagy én nem tudom, nem láttam, megyek haza, felvágom az ereimet). Háklis lettem. De a zene csodálatos volt, a kórus pedig különösen. Mindenképp nagy élmény volt. Imádom az élő zenét, és imádom ezt a zenét. És társaságban egyébként is minden jobb. A májusi majd még jobb lesz :)

Game of Thrones Live Concert Experience

So shiny

Mert ha az ember hullafáradtan punnyad otthon egész nap, mivel is töltse az idejét, ha nem a küszöb fényesítésével. Mint rendkívül megbízható internetes forrásaimból megtudtam, a réz tisztítására legalkalmasabb a só és az ecet keveréke. Fene tudja, miért, ezt mondták.

Nem rossz, de lehetne ennél jobb is.

 

 Például ilyen.

Látjátok, feleim? Így kell ezt.

(Persze nem kell aggódni, nem ezzel ment el az egész nap. Porszívót is mostam :D A Firefly hét során nem abszolvált részeit is megnéztem. Úgy ötöt. Meg a Serenity-t. (De minek.) Aztán ránéztem IMDB-n az eredeti vetítési sorrendre. Nem csoda, hogy nem értették a népek, úgy tényleg semmi értelme.)

Amikor a csoki új értelmet nyer

Lakásfelújítás, villanyszerelés. Ezzel egybekötve a mázoló és tapétázó mesterek munkájának szemrevételezése. Ennek apropóján játékra invitálom a kedves olvasót. Mi a hiba az alábbi képeken?

A képen az látható, hogy a biztosítékdoboz mellett az egyébként frissen tapétázott falon nincs letapétázva egy 15 cm x 3 cm széles terület. Miképp is történhetett mindez? A magyarázat pofonegyszerű: édesapám tapétázás előtt leszerelte a dobozt, hogy magát az eszközt minden oldalról szépen körbe lehessen tapétázni. A mesteremberek azonban a dobozt tapétázás előtt visszatették, ki tudja, miért. Azonban: a dobozra szikszalaggal volt rögzítve egy darab 15 évvel ezelőtt elromlott bimbamcsengő, melyet az akkori villanyszerelő az új csengő felszerelésekor nem távolított el (miért is tette volna, jó lesz az ott; találtunk is benne két darab 15 éve kifolyt ceruzaelemet). Mi a mai villanyszerelés alkalmával a dobozt leszedtük, eltávolítottuk róla a rossz csengőt (meg a 15 éves koszt), majd visszatettük a dobozt. Így derült hát ki, hogy a jóemberek feltett dobozzal tapétáztak. Maradék tapétánk még van - de van valakinek elfekvőben egy kis tapétaragasztója?

A képen az látható, hogy a jóemberek (akik kijelentették, hogy a villanyszereléssel nem szeretnének foglalkozni, mert nem értenek hozzá eléggé), valamely rejtélyes okból, midőn úgy döntöttek, hogy a kaputelefont mégiscsak visszateszik - na nem a falra, csak a madzagra -, a madzagot nem a madzag számára létesített lyukon vezették át (fent középen), hanem a szerkezetet tartó szög számára fenntartott nyíláson (amint az az egyébként szerencsésen nem beglettelt tippek helyzetéből sejthető). Mindehhez persze mégiscsak végeztek villanyszerelési munkát, hiszen a vezetékeket bekötötték. De minek. (Persze ezt szerencsére könnyen orvosoltuk.)

A napi munka mindezek mellett jól sikerült. Bölcsész fejemnek pedig az "apukám hozott egy rakás csokit" kifejezés is új értelmet nyert - az ilyesmi megesik, ha a nevezett apuka villamosmérnök, és a délután a helyi elektromos hálózat újraélesztésének jegyében telik. :D

Csoki, avagy polgári nevén sorkapocs. Állítólag régen barna bakelitből volt, és szerelvényekre lehetett tördelni.

Hajnal

Vicces dolog egy északnyugatra néző toronyszobából figyelni a napkeltét. Mint egy inverz napkelte. Az ég már világos, de a lámpák még égnek, és még nincs fény. Aztán egyszer csak megjelenik az első rózsaszín csillanás a szemközti magas épület tetején. Az egyre lejjebb kúszik, és végül mindent beborít a rózsaszín, hajnali fény.

Kindli

Az milyen, hogy megyek a buszon, és a kindlit hamarabb veszem észre, mint apámat, aki a kezében tartja?

Az úgy volt, hogy azt láttam, hogy hárman ülnek egymás tőszomszédságában, és mindhárman olvasnak. Az egyikük egy régestelen régi, ütött-kopott könyvet, a másik egy vadonás újat, a harmadik egy elektronikusat. És nocsak, annak a kindlinek a tokja ugyanolyan, mint az apámé. Sőt, ennek az embernek a kabátja is olyan, mint az apámé. Sőt, ez az apám!

Kindli reklámfotó. Kaland és akció polc. Köztük a klasszikus kaland-dráma, Szophoklész Antigonéja.

Nyelvtanulás (szigorúan)

Napi kínos: Egyik kollégával értekezünk nagyban a spanyol helyesírás rejtelmeiről. A mellettem ülő kollegina is bekapcsolódik, és a szó hamar arra terelődik, milyen sorozatot nézzen spanyoltanulás végett. Végül a Betty, a csúnya lányt említi. Mire én:
- Az nem gond, hogy az kolumbiai? Az nem másik dialektus?
A kolléganő felel:
- Nem, valaki mondta, hogy ők nagyon szépen beszélnek, remélhetőleg érteni fogom.
Eközben a kolléga, még az előző megjegyzésemre reagálva rám mered:
- Ezt te miért tudod?
- ... (*cirip, cirip*)

Villamoson

Hazafelé jövök a villamoson. Én állok, nem messze tőlem egy velem egykorú, szimpatikus fiatalember ül. A villamos nem tömött, de ülőhely már nem akad. Beérünk a megállóba, ajtó nyílik, felszáll egy középkorú, jól szituált hölgy, karján nagy szatyorral. A fiatalember automatikusan feláll, hogy átadja a helyét. Néni jön, jön, és megáll - a srác és a szék között! Mert hol másutt. Villamos elindul. Srác egy darabig toporog, nézelődik, hogy most mi van, aztán elsomfordál, és megkapaszkodik a villamos másik végében. Legszívesebben odamegyek hozzá és megölelem. De nem teszem, mert én se bírok megnyikkanni szociális helyzetekben.