Trónok hangja

Hát ez a mai koncert sajnálatosan szomorú volt. Úgy néz ki, öregségemre elkezdtem sokkal nehezebben viselni a szervezési malőröket, az információhiányt (melyik kapun lehet bemenni, melyik épületbe kell menni, a meghirdetetthez képest van-e ruhatár), a rossz hangosítást (a zene mellett végig magas fehérzaj sistergett, ami élvezhetetlenné tett minden magas ésvagy rikító hangot, például a hegedűk üveghangját), a konferálás hiányát (főleg, ha már van fenn egy bazi LCD kijelző), a rossz világosítást (minek kell szimfonikus zene közben a néző szemébe villogni, méghozzá más ritmusban, mint ahogy a zene szól?), az elméletében is téves koncepciójú kivetítést (kaleidoszkópszerű kép, olykor a zenekar kaleidoszkópszerű mutatása, szigorúan legalább együtemes csúszásban a zenéhez képest) és a pocsék zenei szerkesztést (a Light of the Seven-t nem kellett volna szünet után elsőnek tenni, amikor az emberek még szállingóznak vissza a nézőtérre, és még ropog a popkorn az markukban - egyáltalán, egy szimfonikus koncerten minek árulnak popkornt? Meg szerintem nem feltétlenül felemelő az Against all odds-szal zárni, hátha a lidércek kinyírnak mindenkit, vagy én nem tudom, nem láttam, megyek haza, felvágom az ereimet). Háklis lettem. De a zene csodálatos volt, a kórus pedig különösen. Mindenképp nagy élmény volt. Imádom az élő zenét, és imádom ezt a zenét. És társaságban egyébként is minden jobb. A májusi majd még jobb lesz :)

Game of Thrones Live Concert Experience