Bringázz munkába...?

    Ma először mentem biciklivel a munkahelyemre. Nagy kaland! Tele izgalmakkal és viszontagságokkal. A tanulság: az emberek nagyjából ugyanakkora arányban rendesek / türelmesek / bunkók, mint akárhol másutt. Ellenben, ha tömegközlekedéssel járok, megtehetem, hogy nem foglalkozom velük, biciklin meg muszáj, ha nem akarok meghalni / másokat megölni. Gyalogosan ez utóbbi ugye kevésbé merül fel.
    Itthonról a munkahelyig tokkal-vonóval 25 perc, vagyis kb. ugyanannyi, mint BKV-vel. Közben nem lehet olvasni, ellenben pedálozni, azt kell. Meg figyelni az utat (hogy el ne tévedjek) és a közlekedés többi résztvevőjét (hogy mikor megyek neki valakinek). Huszonöt perc alatt szépen meg lehet izzadni, akkor is, ha csak szépen, komótosan hajtok. Még szerencse, hogy a munkahelyem biciklibarát, vagyis van zuhanyzó. Váltócipőm már télen is volt - lehet, hogy váltóruhát is érdemes lenne benn tartani?
    Szóval az egész macera. És mégis... Huszonöt perc testedzéssel jól indul a nap, plusz a torna is megvan, mégsem a reggeli készülődésből veszi el az időt (vagyis nem kell korábban kelni). Önmagában jó érzés mozogni, arról nem is beszélve, hogy rengeteg feszültség ki tud oldódni közben. Ráadásul bicikliről jobb a kilátás, mint a zsúfolt villamosról, lehet nézelődni, és mosolyogni, ha szembejön valaki egy egykerekűn (úgy ám!), vagy egyszerűen csak a naplemente szivárványt rajzol az előttem tornyosuló felhőtömbbe, valahogy így: