Miyazaki: moziba be!

    Szóval az van, hogy évek óta nagy rajongója vagyok Miyazaki Hayaónak, aki animéket ír és rendez, méghozzá gyönyörűeket. A munkásságát a 2004-es A vándorló palota óta követem, bár nem akkor találkoztam vele először: Már a Chihiro Szellemországban is tetszett, sőt, előtte A vadon hercegnőjének egy részletéhez is volt szerencsém, csak akkor még nem tudtam, ki az a Miyazaki. 2004-ben aztán megnéztem A vándorló palotát - azt hiszem, ez volt az első anime, amit moziban láttam, méghozzá nem is egyszer. Ezen a filmen keresztül találkoztam először Diana Wynne Jonesszal is, aki az anime alapjául szolgáló regényt írta, és aki azóta az egyik kedvenc írónőm lett (róla bővebben itt).
    Miyazaki bácsival ily módon 2004 óta dúl a szerelem, azóta a mester majd minden egész estés filmjét láttam (egy kivétellel, amelyet igyekszem most már tényleg mihamarabb pótolni), és a Ghibli (ejtsd: "dzsibli", mert csak) stúdió filmjeinek jelentős százalékához is volt szerencsém, egyesekhez többször is, hol egyedül, hol társaságban, hol végigkommentelve, hol utólag kivesézve. De moziban azóta is csak egyszer láttam Miyazakit, mint hogy sajna nem is nagyon adnak moziban animét, egy-egy fesztiváltól vagy témanaptól eltekintve, ahova vagy eljut az ember lánya, vagy nem.
    Most azonban elért a magyar filmszínházakba Miyazaki legújabb, és ha minden igaz, utolsó egész estés filmje, a Szél támad. Én pedig múlt csütörtök este sikeresen eljutottam a premierjére, a Cirkóba. Nem egy multiplex, de hát azért így is egészen más széles vásznon nézni egy ilyen csodálatos képekkel teli, fantasztikusan jól megkomponált filmet, mint ez. Persze, monitoron vagy tévén sem rossz, de ki tudja, kijön-e dévédén, és ha igen, mikor. Szóval gyerünk a moziba be! Aki érintett az ügyben, így tudja leginkább jelezni a forgalmazóknak, hogy igenis érdemes animét hozni a magyar mozikba.
    Van azonban egy dolog, ami még annál is érdekesebb, mint egyszerűen moziban nézni Miyazakit: ha mindehhez élő audiokommentár is jár. Ma (vagyis másodszori megnézés céljából) egy olyan vetítésen jártam, ahol egy egyébként animekutató előadó személy, rövid felvezetés után, végig elemezte a filmet, amíg néztük, rámutatott, mire érdemes figyelni, milyen összefüggések vannak a korábbi Miyazaki-filmekkel, na meg a kortárs és a történelmi japánnal úgy általában. Ez azért egészen más, mint a) egy nappaliban, vagy b) a moziban mellettem ülővel halkan sutyorogva megvalósítani ugyanezt. Különleges élmény volt, bár őszintén remélem, hogy nem egyedi, mert pl. a Nausicát vagy a Chihirót is el tudnám képzelni ebben a formátumban. Ehhez a műfajhoz az is külön jól jött, hogy feliratosan néztük a filmet, így mindig eldönthettem, mire akarok éppen fókuszálni, a film szövegére, vagy az előadóra (szinkronos verzióban ugye ez sajnos kevésbé működik: fülelni csak egyfelé tudok, míg a szemem és a fülem között inkább tudok egyensúlyozni).
    Így aztán egy hosszú nap után remek estét tölthettem a barátaim és egy remek film társaságában, amely nem csak a jól kidolgozott, bár viszonylag lassan csordogáló történetével és a lenyűgöző képekkel tudott magával ragadni, hanem a csodaszép zenével is, melyet Hisaishi Joe, a Miyazaki-filmek rendszeres zeneszerzője komponált (hát igen, neki meg van néhány albuma, amit kvázi fejből tudok, és egyes számokat gyakran dúdolok is). A végét másodszor is megkönnyeztem - a premieren volt, aki rendesen elsírta magát.
    Még egy adalék: a mozijegy mellé lehetett választani kitűzőt is. Én jó érzékkel pont a főhőst ábrázoló darabot vettem el, amelyen Jiro haját a szél borzolja, amint bizakodóan figyeli az eget, pontosabban első repülőjének tesztrepülését. (possible SPOLIER: csak most, a második nézésre gondoltam bele, milyen jelentős is ez a pillanat, hogy mi fog történni Jiróval pár percen belül, hogy ezek után hova fog menni a férfi, és ott kivel találkozik.)
    Dióhéjban: jó film, menjetek el megnézni! Aki még bizonytalan, és előtte többet szeretne megtudni a filmről, annak pedig ezt a spoilermentes cikket ajánlom szeretettel.