Villamoson

Hazafelé jövök a villamoson. Én állok, nem messze tőlem egy velem egykorú, szimpatikus fiatalember ül. A villamos nem tömött, de ülőhely már nem akad. Beérünk a megállóba, ajtó nyílik, felszáll egy középkorú, jól szituált hölgy, karján nagy szatyorral. A fiatalember automatikusan feláll, hogy átadja a helyét. Néni jön, jön, és megáll - a srác és a szék között! Mert hol másutt. Villamos elindul. Srác egy darabig toporog, nézelődik, hogy most mi van, aztán elsomfordál, és megkapaszkodik a villamos másik végében. Legszívesebben odamegyek hozzá és megölelem. De nem teszem, mert én se bírok megnyikkanni szociális helyzetekben.