A rakodópart alsó kövén ültem,
és néztem, hogy úsznak át a kácsák az aranyhídon.
Ők persze nem a napot keresték,
csak valami ehetőt a szemét között.
Akadt ott hínár is, meg kenyérmorzsák,
amiket a turisták dobáltak eléjük a vízbe.
Olykor kijöttek az iszapos partra,
vagy lebuktak a víz alá, feneküket az égnek meresztve.
De a lépcsőre nem jöttek fel egyszer sem.