A fantasy-t
sokan a mese mai, modern megfelelőjének tekintik. Nem csoda, hisz mindkét
műfajban jelentős elem a varázslat, nagy szerep jut bennük mágikus erővel
rendelkező tárgyaknak és lényeknek, miközben a jó és a rossz harca sem elhanyagolható
összetevő.
Ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a mese és a fantasy alapvetően
különbözik a minket körülvevő valóság, a világ felfogásában. Egy
fantasy-történet világa lényegében a saját mindennapi környezetünkre hasonlít:
szabályok, ok-okozati viszonyok jellemzik, a szereplők lehetőségeit mindig
behatárolják a világ törvényszerűségei. A mesék világát ezzel szemben másfajta
logika kormányozza. Gyakori elem a „csoda”, amikor minden, a mindennapi
értelemben véve „logikus” várakozás ellenére a dolgok mégis jóra fordulhatnak,
a világ megmenekül, a főszereplők megkapják a jól megérdemelt happy endet.
Gyönyörű példa erre Jorinde és Joringel története (A Grimm testvérek legszebb meséi). A
történet kulcsa egy varázsvirág, amely, fantasy-terminusokkal élve, egy olyan
varázstárgy, amely a használó életenergiáját konvertálva képes maga körül
befolyásolni a teret, vagyis „kívánságokat teljesíteni”. A használója eközben
életenergiája fogyatkozásával arányosan öregszik. Joringel a sok küzdelem árán
megszerzett virág segítségével tud eljutni a boszorkány kastélyába, hogy
kiszabadítsa szerelmét, a szépséges Jorindét. Mikor aztán Jorinde rájön, hogy
az előtte álló öregember a kedvese, és most már nem áll közöttük a boszorkány,
„csak” az idő, döntést hoz: kezébe veszi a virágot. Joringel próbálja
megakadályozni ebben, hisz nem akarja, hogy a lány is megöregedjen – de hiába.
Ha ez fantasy lenne, ezzel véget is érne a történet: a két szerelmes öregen,
mégis együtt, boldogságban élhet tovább élete végéig. (Pl.: Alkonyzóna, 2. évad
4. rész: Aqua Vita.)
Ez azonban nem fantasy, hanem mese. Mikor Jorinde kezébe fogja a virágot,
ahelyett, hogy ő is megöregedne, megtörténik a „csoda”: a vén Joringel
megfiatalodik, ahogy ez egy mesében illik – még ha ez fantasy-rendszerszinten
megmagyarázhatatlan is, hiszen az érintett életerő-mennyiséget a virág már
felhasználta, nincs honnan „visszaadnia”. Ráadásul a boszorkány ereje is
megtörik.
Mint az a fenti példán is látható, a mesében nem kizárólag és elsősorban a
formális logika szabályai érvényesülnek. Az események alakulására legalább
ugyanakkora hatással van a szereplők érzelmi és/vagy tudatállapota. A Szentivánéji
álomban maga a természet is háborog, amíg a tündérek királya és királynője
meg nem békül. Ennek fényében az is értelmet nyer, mikor A
vándorló palota című animációs filmben csak akkor érhet véget a pusztító
háború, mikor a szereplők konfliktusa feloldódik.
Bár a fantasy sok elemet átvesz a meséből, általában megmarad a mindennapi
logika határai között. Ez az, ami a számtalan hasonlóság ellenére mégis
elhatárolja a két műfajt. Persze a határvonal mégsem egészen éles: ezért is
mondhatjuk sok fantasy-ra, mikor a végén becsukjuk a könyvet vagy kikapcsoljuk
a tévét: „ez jó mese volt.”
